vI. konferencia 2024

 2024. április 27-én rendezzük meg a

 

Magyar Komplex Pszichoterápiás Egyesület VI. konferenciáját.

 A konferencia témája a

Szerepeink

A konferencia helyszíne:

Hotel Benczúr

Budapest, 1068 Benczúr u. 35.

Konferenciára jelentkezés

 

Vannak szerepeink, amibe beleszületünk, vagy belenövünk, van, amire hosszan készülünk, vágyunk rá, harcolunk érte, majd amikor megkapjuk, kiderül, hogy szűk, mint egy rosszul szabott zakó, vagy lötyög, mint egy elméretezett kabát, és persze van az a szerep, amiben úgy érezzük magunkat, mintha ránk öntötték volna. Vannak szerepeink, melyek önmagukban örömet nyújtanak, de nem férnek meg jól egymással. Életünk különböző szakaszai, a közvetlen környezetünk eseményei épp úgy, mint a tágabb külvilág történései különböző szerepekkel kínálnak meg. A rendelőbe belépő páciens már rögtön szerepet oszt ránk, melyet magunkra öltünk anélkül, hogy ez tudatosodna bennünk. Nagy kihívás, megtalálni azokat a szerepeket, amikben jól érezzük magunkat, összehangolni őket egymással, de közben megmaradni szerepeink alatt autentikus lénynek.

Gondolkodjunk közösen, hogyan hatnak ránk szerepeink! Hogyan segíthetünk a hozzánk fordulóknak? Hogyan változnak meg az emberek egy-egy szerep hatására? Hogyan tudjuk akár magunk, akár a hozzánk segítségért fordulók esetén elősegíteni, hogy a szerep alatt megbúvó személy fejlődjön, változzon, közben mégis autentikus maradjon?

 

Tervezett Program (időbeosztás)

 

 

Absztraktok

Szél Erzsébet PhD: Ki vagyok én neked? – szerepek és szerepváltások az imaginációs munkában

Terápiás folyamataink központi tényezője a terapeuta és a páciens kapcsolata, amit az áttétel-viszontáttétel jelenségein keresztül ragadhatunk meg. Ez a sajátos kapcsolódás meghatározott szerepaktualizációkkal jár, melyet jelentős mértékben irányítanak a résztvevők belső világának szereplői, a páciens és a terapeuta mentális reprezentációi, múltbéli tapasztalatai, jelenben is tetten érhető megküzdései és elhárításai. A szimbólumokkal végzett munka egyik alapfeltevése, hogy a módosult tudatállapot megkerüli az én elhárító mechanizmusait, és közvetlenebb utat enged a tudattalan származékok megjelenésének. Előadásomban arra keresem a választ, hogy a terápia verbális szakaszában meghatározható szerepaktualizáció és szerepváltások dinamikája hogyan érhető tetten az imaginációs munka interakcióiban: a megjelenő tartalomban, a képek változásában vagy a rezsielveknek megfelelő vezetési technikák tudatos és tudattalan alkalmazásában.

Brieger Katalin: Artemisz lázadása és a nőiszerep-problematikák (esetbemutatás)

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők című könyve mára széles körben ismert, és terápiás szempontból is hasznos tipológiája a görög mitológia istennőinek alakjaival szemlélteti a nőkben univerzálisan munkálkodó archetípusokat. Előadásomban olyan eseteket mutatok be, amelyekben a dominánsan Artemisz típusú nőkre jellemző jellegzetességek és dinamikák – úgy, mint autonómia iránti vágy, érzelmi távolságtartás, a sebezhetőség elutasítása, vagy túlzott párkapcsolati dominancia és versengés – valamilyen, női szereppel kapcsolatos problémát eredményeznek. A terápiás folyamatok bemutatása közben kifejtem a jellegzetességek hátterében álló, sok esetben nagyon eltérő pszichodinamikai hátteret; azt, hogy a társadalmi vagy családi elvárások hogyan lehetetlenítik el más női archetípusok kibontakozását; valamint megmutatom, hogyan nyilvánulnak meg ezek a KIP szimbolikájában.

Dr. Pop Andrea: Szerepköreim nőgyógyászként – orvosi rendelőtől a szülőszobáig

Hogy lehet jelen lenni a rendelőben és a szülőszobán úgy, hogy a segítői szakma és a szándék a legjobban megnyilvánuljon? Milyen jelenlét szükséges általános vizsgálat során, traumatizált páciens esetén – terhelő kórelőzmények után, kritikus diagnózis felállításakor. Hogy lehet “nehéz hírt” közölni? Milyen eszközeink vannak a szülőszobai “negatív transzok” átbillentésére/átkeretezésére? Milyen lehetőségeink vannak a traumás szülésélmény feldolgozására? Esetbemutatásokkal, “közös nevező” keresésével, interdiszciplináris párbeszéddel készülök.

Dr. Szamosi Éva – Kácsándi Elvira: A terapeuta szerepei, milyenek vagyunk?

A pszichoterapeuta- terapeuta identitás kialakulásához hosszú út vezet mindannyiunk életében. Ezt az identitást, szerepet nem az egyetemen, nem a könyvekből, a képzéseken tanuljuk meg, hanem a praxis folyamatában kristályosodik ki, hosszú éveken keresztül. A saját terapeutai szerepünk a sikeres és sikertelen terápiák során formálódik meg, s ahhoz, hogy énazonossá válhasson mély belső munka szükséges, nagyon őszintén szükséges a saját tükrünkbe bepillantani és kendőzetlenül szembenézni önmagunkkal. Régóta úgy gondoljuk mind a ketten, hogy egy terápiás folyamatban nem csak a páciens gyógyul, ha gyógyul, hanem maga a terapeuta is valamelyest, bár nem ez a cél, de ez a folyamat interaktív és pontosan ezért mind a két félre hat. Vajon milyen típusú terapeuták lehetünk, lehet-e tipizálni? Idővel változhatnak-e a terapeuta munkastílusunk, képesek lehetünk- e cserélni, levetni, újakat kialakítani szerepeinket a saját fejlődési folyamatainkban?

Dr. Nagy-Kasza Tünde: Láthatatlan apák – – az apa szerepe a gyermekek fejlődésében

A legutóbbi századforduló meghozta az újra definiálások korszakát. Kultúra-váltás történik a szemünk láttára, intenzív és gyors változások zajlanak számos területen: férfi és nőiszerepek, apai és anyai minták, a gyerek helye a családban és a társadalomban. Változnak a hagyományos és immár modernnek nevezhető női-férfi szerepek, és az ezekhez köthető férfias és nőies viselkedésformák. Szélesebb és látványosabb a nők gazdaságot, politikát vagy éppen a munkaerőpiacot érintő szerepvállalása, és ezzel párhuzamosan egy ellentétes irányú folyamatnak is tanúi lehetünk: a férfiak, a nemrég még láthatatlan apák, involválódása a hagyományosan női szerephez kötődő családi színtereken. Előadásomban, az elméleti megfontolások mellett, esetrészleteken keresztül, arra keresem a választ, hogy a láthatatlan apák jelenléte a családban hogyan, és milyen pszichodinamikai folyamatok révén van hatással a gyermekek fejlődésére.

Pulay Klára: Tudattalan szereposztás: a helyettesítő gyermek drámája

„Helyettesítő gyermek” az, aki arra van kárhoztatva, hogy meghalt, de soha meg nem gyászolt testvérét saját életével helyettesítse, betöltse az elhunyt testvér után maradt hatalmas űrt, pótolja a pótolhatatlant, ezzel mintegy kárpótolja szüleit az őket ért szörnyű veszteségért, jóvá tegye az őket ért tragédiát. Szimbolikusan úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan szerepet osztottak rá, aminek nincs megírt forgatókönyve, se rendezője, és az általa megformálandó karakter is ismeretlen a számára. A szerep eljátszásához csak a szülőknek az elveszített gyermekükről kialakított képe és fantáziái, valamint a feléje irányuló legtöbbször tudattalan elvárásai adhatnak támpontokat, instrukciókat. Fogalma sincs, hogy ki osztotta rá ezt a szerepet. Valójában azt se tudja, hogy szerepet játszik. Létjogosultságot saját maga számára mégis csak azzal szerezhetne, ha tökéletesen alakítaná ezt a szerepet, akár egy életen át. Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy a Katathym Imaginatív Pszichoterápia hogyan segítheti az immár felnőtté vált „helyettesítő gyermeket” abban, hogy felismerje, milyen ráosztott életszerep akadályozta identitása kialakításában, majd véget tudjon vetni „teljesíthetetlen küldetésének”, és elkezdhesse írni saját élete szövegkönyvét.

Lengyel Adél Eszter: Szépség és/vagy Szörnyeteg

Ajakhasadékkal született fiatal nő páciensem mondja: “Ha a köldökzsinór elvágására gondolok, fizikai fájdalom jelenik meg a testemben. Amikor anyám kezébe adtak és ő elszörnyedt. Apám napokig nem akart látni.” Anyánk, apánk szemében tükröződik először vissza, hogy kik vagyunk. Milyen utakat terel a lábunk elé, ha szüleink nem akarják látni az arcunkat? Páciensem saját arcát keresi Istenben, alkoholban, párkapcsolatában, segítői munkája során mások életében- végül a terápiában. Ezt az utat kísérem végig KIP- képei és álmai mentén

Grenda Zsófia: Anya vagyok? – Szülőszerep a perinatális gyászban

A várandósság – ahogy a kifejezés is sugallja – a várakozás időszaka, mely során a születendő gyermekkel és a szülői szereppel kapcsolatos fantáziák egyaránt az előtérbe kerülnek. De mi történik abban az esetben, amennyiben ez a folyamat idő előtt félbeszakad? A magzat elvesztése mellett a vágyak és az idillikus fantáziák elgyászolása is zajlik. Mindezt tovább mélyíti, ha a veszteség nem megosztható vagy a környezet érvényteleníti azt. Klienseimben felmerül a kérdés, hogy anya-e egyáltalán az a nő, akinek nincs élő gyermeke. Bűntudattal telve kérdezik, hogy milyen anya az, aki nem tudta kihordani a magzatát. Az előadás célja a perinatális gyász jellegzetességeinek esetrészletekkel történő áttekintése, illetve a terápia során felmerülő gyakorlati kérdések megvitatása.

Dr. Havasi Mónika: “De hát ez csak vicc!” – Iskolai bullying kezelése esetrészletekkel

Az iskolai bullying számtalan fiatal iskolás éveit keseríti meg, sokszor életre szóló nyomokat hagyva a pszichében. Az előadás során áttekintjük a bullying formáit, kitérve egyrészt az irodalomban használt különböző felosztásokra, másrészt a gyakorlatban tapasztalt, esetenként már óvodáskorban megmutatkozó rejtettebb dinamikai működésre. Ezt követően körbejárjuk Dan Olweus által megalkotott “zaklatás körének” szereplőit, jellegzetességeit, valós közösségi példákkal illusztrálva. Majd a bullying kezelési elvei mentén, az áldozatok számára segítő intervenciós lépéseket mutatok be, esetrészletekkel kísérve.

Dr. Hamvas Szilárd: Terapeuta diagnoszta szerepben, avagy sikeres terápiához nem árt, ha a diagnózis helytálló (szkizofrénia és disszociatív identitászavar differenciáldiagnosztikája)

Minap egy kollégámtól hallottam, hogy a szkizofréniából legegyszerűbben úgy lehet meggyógyulni, ha a páciens átkerül az egyik orvostól egy másikhoz. Lehet ezt aggasztónak is gondolni, jelentheti ez a pszichiátriai klinikai gyakorlatban használt diagnosztikus kategóriák fluiditását, de lehet erre pozitív potenciaként is tekinteni. A megfelelő diagnózis megtalálása nem öncélú okoskodás, hanem a megfelelő terápia megtalálását segítő eszköz. Az előadás célja a Disszociatív identitászavar, Nem meghatározott disszociatív zavar (DDNOS), illetve a Patológiás transz megszállottsági zavar és a Szkizofrénia hasonlóságának és eltéréseinek vizsgálata, továbbá klinikai gyakorlatból vett példákkal történő illusztrálása.

Oroszi Zsuzsanna: M.I. & Mi – Miként alakítja személyiségfejlődésünket, szerepeinket, a fejlődő technológia és különösen az M.I.

Miként alakítja személyiségfejlődésünket, szerepeinket, a fejlődő technológia és különösen az M.I. Szerep: elvárások, viselkedések, normák összessége. A szerep tulajdonképpen a létezésnek egy olyan kifejezése, ahogyan mások szemében tükröződünk. Vannak velünk született, nemi, rokonsági és felvett szerepeink. Életünk színterén, folyamatosan más-és más szerepeket töltünk be, ezek identitásunk részét képezik. Megfigyeljük szüleinket, nagyszüleinket, tanárainkat, számunkra fontos embereket. Identifikálódunk. Láttam gyermekként anyámat sütni, háztartást vezetni, barátaival kapcsolatot tartani, a nagymamámat kapálni, lekvárt befőzni, szomszéddal beszélgetni, apámat autót szerelni vagy éppen szekrényt építeni. Sok mindenben volt részem, közösen velük. Vajon ma, mit lát egy gyermek? Látja-e a szülőt dolgozni menni, kapcsolódni más emberekhez, ha online dolgozik? Mennek-e piacra, boltba? Ő megtanulja-e, hogy mikor jó a dinnye, vagy majd egy app eldönti helyette? Elgondolkodik-e azon, hogy más is érdekelheti, mint amit felkínál számára az algoritmus? A technológia szerves része életünknek, rengeteg előnnyel, de a jövő nemzedéke mivel fog azonosulni? Amikor a digitális térben barangolunk, már nem mi határozzuk meg mi érdekel, és mi nem, mert az algoritmus eldönti helyettünk, akkor hol marad az egyéni szabadság, autonómia? Milyen szerepeteket fogunk betölteni? Amit választunk vagy amit kijelölnek nekünk? És hol, mi lesz a pszichológus szerepe a jövőben? Előadásomban ezt a témát szeretném körbejárni.

Dr. Borbély Ádám: „Na, de apa…”

A pszichoterápiás folyamatban az autoritásszerep meghatározó tényező. Fontos, hogy az autoritásra ne leküzdendő ellenségként tekintsünk, hanem olyan jelenségre, mely hathatós segítségünk lehet a gyógyítói tevékenységben, amennyiben elegendő lehetőséget biztosítunk ennek átdolgozására, s megfelelően reflektálunk rá. Az előadásban egy húszas éveiben járó kényszeres tünetképzést mutató fiatalember esetét szeretném ismertetni. A terápiás folyamatot végig kíséri az autoritás témája, s hogy miként lehet ezt a mindennapi életben meglehetősen negatív konnotációval felruházott jelenséget a terápia hatótényezőjeként használni. Az előadásban természetesen helyet kapnak továbbá a kényszeres tünetképzés pszichodinamikai szempontjai is, mely az alapját adja az esetkonceptualizációnak.

 

Dr. Barát Katalin: Családi szerepek, szerepkonfliktusok rendszerszemléletű megközelítésben

A rendszerszemléleti felfogásban a családi szerepek megjelenítik azt az elvárható viselkedés repertoárt, amit az adott társadalom bizonyos helyzetekben megkíván. A szerepek, szerep helyzetekben valósulnak meg, és szerep elvárások határozzák meg.
A családterápiás megközelítésben a családon belüli szerep megvalósulások folyamatos kölcsönhatásban vannak, egymást
feltételezik, és meghatározzák. Nem változtathatunk a szerepeinken anélkül, hogy ez ne hasson a többiek szerep megvalósítására.
A felnőtt családi szerepeinket nem előzmények nélkül alakítjuk ki választott családunkban. Az eredeti családból hozott minták, értékek, hiedelmek határozzák meg, hogy mit gondolunk szülőségről, házastársi szerepről. Ezek összehangolása, az ebből fakadó konfliktusok kezelése fontos, állandó témája a családterápiás üléseknek.
Az előadás során a leggyakrabban előkerülő szerep problémákról szeretnék beszélni. Hogyan alakul a szerepkonfliktus és a szerepütközés a mindennapokban? Mi történik a függő családokban a szerepvesztés és a szerepfelvétel folyamatában? Milyen következménye van a mozaikcsaládokban a szülői szerep és a házastársi szerep ütközésének? A veszteség élmény feldolgozást hogyan akadályozza a szerephiány? Milyen hosszútávú következménye van a parentifikált
szerepnek?
Milyen eszközökkel, módszerekkel dolgozunk a családterápia során a szerepekkel való foglalkozás során?
Ezen kérdések mentén szeretném bemutatni a rendszerszemléletű családterápia családi szerepekkel kapcsolatos felfogását.

 

Láthatáron Csoport előadásában: Kenyértörés című tandráma

A darab Jelölést kapott Legjobb Független Előadás kategóriában a Színikritikusok Díjára, és kifejezetten elismerő kritikák sokaságával büszkélkedhet.

 

Jelentkezés

 

A jelentkezési űrlap ezen az oldalon lehet kitölteni: https://forms.gle/2q5KtCcUZcV5xe1e9

A jelentkezés a konferencia díjának kifizetésével érvényes. Az egyesületi tagok az éves tagdíj befizetését is tüntessék fel a konferenciadíj befizetése mellett (2024. tagdíj/10000 Ft és konferenciadíj).

 

Részvételi díj 2024. március 16-áig („early bird”)

 

Tagoknak: 24 000 Ft

Nem tagoknak: 28 000 Ft

Diákoknak (érvényes diákigazolvánnyal), nyugdíjasoknak, gyesen-, gyeden lévőknek: 20 000 Ft (kedvezmény csak MAKOMP tagsággal érvényes)

 

Részvételi díj 2024. március 17-e után

 

Tagoknak: 28 000 Ft

Nem tagoknak: 32 000 Ft

 

Diákoknak (érvényes diákigazolvánnyal), nyugdíjasoknak, gyesen-, gyeden lévőknek: 24 000 Ft (kedvezmény csak MAKOMP tagsággal érvényes)

Regisztrálni és részvételi díjat átutalni 2024. április 25-éig lehet (helyszíni regisztráció és fizetésre nincs lehetőség).

 

Számlaszám:

 

Magyar Komplex Pszichoterápiás Egyesület

Erste Bank: 11600006-00000000-80629980

A közleményben mindenképpen szerepeljen a konferencia neve és az Ön neve.

 

A konferencia CME pontszáma folyamatban van.

 

A részvételi díj átutalással teljesíthető. Korlátozott számú helyek állnak rendelkezésre, ezért javasoljuk a mielőbbi befizetést! A részvételi díj tartalmazza a szünetekben (glutén- és tejérzékenyek számára is) elfogyasztható üdítőt, kávét és süteményeket, valamint az ebédet.

 

A konferenciával kapcsolatban érdeklődni lehet:

Sárközi Zsuzsa: info.sarkozizsuzsa@gmail.com

Galicza Bettina: info@makomp.hu (+36 30 352 94 42)